eul_wid: daw-ah
DOI 10.5281/zenodo.20335421 PDFMarkdown

Fragments on Justice by Aristophanes of Athens

Fragments on Justice is a modern thematic compilation of excerpts from the comedies of Aristophanes of Athens. It assembles seventy-six passages from his eleven surviving plays and from works now lost, all centred on the concept of justice. This collection illustrates the playwright's pervasive and critical engagement with legal, social, and political themes in classical Athens. The fragments satirize the Athenian legal system and its endemic litigiousness, a central theme in plays like The Wasps. They critique demagogic politicians such as Cleon and parody contemporary intellectuals, most famously Socrates in The Clouds. Other excerpts explore utopian re-imaginings of justice and property, as seen in The Birds and The Assemblywomen, alongside broader examinations of social and economic equity.

The complete texts of Aristophanes' surviving plays have been transmitted through a medieval manuscript tradition, chiefly via Byzantine codices like the tenth-century Ravennas manuscript. Fragments from his lost comedies are preserved in quotations by later Greek authors such as Athenaeus and Plutarch. The modern anthology draws upon this combined transmission history to present a consolidated view of the comic poet's treatment of justice. Aristophanes' comedies constitute an invaluable resource for Athenian social history, political satire, and the discourse of democracy. His humorous yet penetrating critiques of justice, law, and governance have exerted a lasting influence on the tradition of satirical literature and remain a primary source for understanding the culture and anxieties of classical Athens.

ἐμβαλὼν ἀχηνίαν.
πρῶτον γὰρ ἐπὶ θήραν τὸν ἄνδρʼ ἐξήγαγον.
ἀνθρωπικὸς μῦθος.
ἐκλιμάκισεν, ὥστʼ εἰς μέσην
ἔπιπτε τὴν τάφρον.
τήνδʼ ἕωλον ἀναβεβρασμένην.
χαίρειν μὲν Ἄλον τὸν Φθιώτην,
χαίρειν δʼ ἀτεχνῶς Ἀναγυρασίους.
καὶ τὰς δίκας οὖν ἔλεγον ᾄδοντες τότε;
νὴ Δία· φράσω δʼ ἐγὼ μέγα σοι τεκμήριον·
ἔτι γὰρ λέγουσʼ οἱ πρεσβύτεροι καθήμενοι,
ὅταν κακῶς τις ἀπολογῆται τὴν δίκην·
«ᾄδεις.»
ᾠδικός.
ἀθάρης ἀνακαλύψασα μεστὸν τρύβλιον.
Καὶ τὴν Ἑκάβην ὀτοτύζουσαν καὶ καιόμενον τὸν ἀχυρμόν.
ἀνὴρ δὲ φεύγων οὐ μένει λύρας κτύπον.
ἀνταναίρειν.
ἀνεῳγμένης τῆς θύρας.
οὐκ ἐπιδημεῖ Ἰσθμοῖ.
ὁ μέν τις ἀμπέλους
τρυγῶν ἄν, ὁ δʼ ἀμέργων ἐλάας.
ἄμυλος, τάριχος, πυός, ἰσχάδες, φακῆ.
οὐ γὰρ σὺ παρέχεις ἀμφιέσασθαι τῷ πατρί.
ἀμφίσβαινα.
«ὡς πικρόν» τις ἀνέκραγʼ …
«οὐ δήποτʼ ἄλλος ἐστὶν ἀντὶ Φιλοκλέους.»
συνεχῶς αὐτὸν πικρόν φασι— —
οὐκ ἐτός
ὡς ἐνῆν τις ἂν κίς
ὥσπερ πελεκᾶς πλατυγίζων·
οἴμοι τοῦ χείλους.
οἴμοι τῆς ἁλέας, ἣν ἅνθρωπός μʼ ἀποδύσας
φεύγει συγκύψασ—
ἀλλὰ δῆτʼ
εἰς τοῦ στρατηγοῦ κωμάσω τοῦ Σκελλίου.
φέρε νῦν ἐγὼ τὴν δαίμονʼ ἣν ἀνήγαγον,
ἐς τὴν ἀγορὰν ἄγων ἱδρύσωμαι βοΐ.
δεῦρο
γενναῖον δέ σοι
ταχέως ὑπακούειν·
ἐλαφρὸν οἷά τις μόλυβδος·
ἔκυσα νῦν ἐνταῦθʼ ἐγὼ ταύτην δοκῶν φορμὸν πλέκειν.
ἀμφί μοι αὖτις ἄνακτʼ.
εἶτα μονῳδεῖν ἐκ Μηδείας
καὶ τἀξ αὐτοῦ.
αὐτοχειρίᾳ.
διʼ ἧς τὰ λεπτὰ ῥήματʼ ἐξεσμήχετο.
οἷα μὲν ποιεῖ λέγειν,
τοῖός ἐστιν.
ἀργοὶ κάθηνταί μοι γυναῖκες τέτταρες.
ἀγαθός τε δαίμων κἀγαθὴ σωτηρία.
ἀκολαστότατον.
ἀκόλουθον.
ἀκούσεσθε … .
ἡ μὲν πόλις ἐστὶν Ἀμαλθείας
κέρας, ἀλλʼ εὖξαι
σὺ μόνον, καὶ πάντα πάρεσται.
σαυτὸν δʼ ἀμαυροῖς, ὥστε λήσεις τῷ χρόνῳ.
κατεσκέδασέ μου τὴν ἁμίδα κεχηνότος.
ἀμαλλοφόρος.
ἀμπελουργεῖν.
ἀμυκλᾷδες.
ἀμφορείδιον, ἀμφορεαφόρους.
ἐκ τῶν ἀναβασμῶν ἀπίασιν.
ἀναβιούς.
ἀνακαλπάζει.
ἀνασπᾶν βούλευμα.
ἀνασπᾶν γνωμίδιον.
ἀνεπιεικές.
ἀνηλεήτως.
ἄνθρωπος οὐ σεμνός.
ἀνδρόπαις.
ἁπαλοσώματος, ἁπαλύνειν.
πρωτοσελήνους τυμβογέροντα
μολγόν σε ποιήσω.
καλῶς με βεβωλοκόπηκεν.
πατρὶς δὲ πᾶσα τῷ πένητι προσφιλής,
ἀφʼ ἧς τροφήν τε καὶ τὸ μὴ πεινῆν ἔχει.
οὐκ ἀποφθερεῖ, κάθαρμα, κἀκποδὼν ἡμῶν ἄπει;
ὦ δέσποτʼ Ἀμφιάραε, πολυτίμητʼ ἄναξ.