CitharistΚιθαριστής
Menander of Athens Citharist PDF
Citharist, a comedy by the Athenian playwright Menander, survives only in fragments from the late 4th century BCE. The title refers to a female lyre-player, a character type typically depicted as a musician or entertainer. From the extant portions of dialogue, the plot appears to follow a conventional New Comedy structure, centering on a young man's romantic attachment to such a woman and his conflict with a disapproving father. The narrative likely culminates in a recognition scene revealing the woman to be of citizen birth, thereby resolving the social impediment to marriage. This pattern of romantic obstacle overcome by the discovery of true identity is a hallmark of Menander's dramatic technique. Composed during the Hellenistic period, the play exemplifies the shift in comedy from political satire to domestic and romantic scenarios with broad, universal appeal. The fragments suggest thematic exploration of love across social divides, generational tension, and the fluid nature of social status. The text is reconstructed from quotations preserved in later ancient authors and from papyrus discoveries in Egypt, which collectively offer isolated passages of dialogue without providing a continuous narrative of the whole work.
| 35 | ... |
| 35.1 | [Α] ζηλοῖς, λαβών τε τὴ[ν ..... ἐλ]ήλυθα[ς |
| 35.2 | θυγατέρα δεῦρο πλουσίαν θ’ [ἡγῆι μόνην |
| 35.3 | ταύτην, σεαυτὸν δ’ οὐχί; |
| 37.1 | (Β) πάντ’ ἐγὼ [μ]ό̣ν̣ης |
| 37.2 | ταύτης λογίζομαί τ’ ἐμα̣υ̣τ̣ο̣ῦ̣ τ̣ὴν̣ ἐμ̣ήν̣. |
| 37.3 | ἐλευθέρα τ’ ἦν καὶ πόλεως Ἑλληνίδος, |
| 40.1 | καὶ πάντα ταῦτ’ ἐκτησάμην ἀγαθῆι τύχηι. |
| 40.2 | οὐ δεῖ λαβεῖν με πορνο[βοσκοῦ] θ...[ |
| 40.3 | 〈Α〉 τί δὴ τὸ λυποῦν ς’ ἐστιν .[...οὐ]κ̣ ἤγαγες |
| 40.4 | ἐνταῦθα τὴν γυναῖκα κα[.........]ν̣; |
| 40.5 | 〈Β〉 οὐκ οἶδ’ ὅπου γῆς ἐστιν. |
| 44 | 〈Α〉 οὐκ ἐλήλυθεν; |
| 45.1 | 〈Β〉 οὔπω γε, νυνὶ τῶν χρόνων ὄντων μακρῶν. λογίζομαι πᾶν, μή τι κατὰ θάλατταν ἦι |
| 45.2 | ἀτύχημα γεγονὸς ἢ περ̣ι̣[...]ζ̣ας. |
| 47.1 | (Α) μηθαμῶς. |
| 47.2 | 〈Β〉 οὐκ οἶδ’· ἀθυμῶ καὶ δέδοιχ’ ὑπερβολῆι. |
| 47.3 | 〈Α〉 εἰκός τι πάσχειν. |
| 49.1 | (Β) πρὸς ἀγορὰν δ’ οὕτως ἅμα προάγων ἀκούσηι καὶ τὰ λοίφ’, ὧν μοι γενοῦ |
| 49.2 | σύμβουλος. |
| 51 | (Α) οὐθὲν κωλύει με. |
| 51.1 | (Β) ταῦτα δὲ |
| 51.2 | εἴσω τις ἀγέτω τὴν ταχίστην ἐκποδών. |
| 51.3 | 〈Γ〉 καὶ τί ποτ’ ἂν εἴη; πάνυ γὰρ οὐχ αὑτοῦ ποεῖ |
| 51.4 | ἔργον. μεταπέμπετ’ ἐξ ἀγροῦ με Μοσχίων, |
| 55.1 | ὃς ἄλλοτ’, εἰ μὲν ἐνθάδ’ ὢν τύχοιμ’ ἐγώ, |
| 55.2 | εἰς ἀγρὸν ἔφευγεν, εἰ δ’ ἐκεῖς’ ἔλθοιμ’ ἐγώ, |
| 55.3 | ἐνταῦθ’ ἀναστρέψας ἔπινε. καὶ μάλα |
| 55.4 | κατὰ λόγον· οὐ παρῆν ὁ νουθετῶν πατήρ |
| 55.5 | οὐκ̣[......]γην· καὶ γὰρ αὐτὸς ἐγενόμην |
| 60.1 | εἷς [τῶν δυνα]μένων οὐσίαν μικρὰν ποεῖν. |
| 60.2 | οὐκ [ἠδίκηκε]ν ἡ γυνὴ κατὰ τοῦτό γε, |
| 60.3 | ἀλλ’ ἐξ ἐμοῦ ’στιν· οὐθὲν ἀγαθὸν γοῦν ποεῖ. |
| 60.4 | εἰσιτέον εἴσω δ’ ἐστίν. ἂν δὲ μὴ τύχηι |
| 60.5 | ὢν ἔνδο[ν, ἄρτ]ι πρὸς ἀγορὰν πορεύσομαι· |
| 65.1 | ἐκεῖ γὰρ αὐτόν που πρὸς Ἑρμαῖς ὄψομαι. |
| 65.2 | 〈ΜΟΣΧΙΩΝ〉 |
| 66.1 | ἆρ’ οὖν ὁ πατὴρ ἐλήλυθ’, ἢ πορευτέον ἐμοὶ πρὸς ἐκεῖνόν ἐστιν; οὐ γὰρ δεῖ χρόνον |
| 66.2 | τὸ πρᾶ[γμα λαμ]β̣άνειν ὅλως οὐδ’ ὁντινοῦν. |
| 66.3 | ἤδη δο[κεῖ μοι πρ]οσ[ |
| 69 | uersuum xxii restant initia in hunc modum: |
| 70.1 | αἰτεῖν [ |
| 70.2 | οἶμαι μένειν δεῖ [ |
| 70.3 | προσμ̣ειν̣άτω τὸν [ |
| 70.4 | ἐγὼ δὲ περὶ σοῦ. χα̣ῖ̣ρ[ε |
| 70.5 | 〈?〉 καὶ σύ γε [ |
| 75.1 | οὐκ ἔλεγον εὐθὺς [ |
| 75.2 | ἀλλ’ ἀνδρειστέον [ |
| 75.3 | τίνα λόγον ἀεὶ π̣ρ̣ο̣σ̣[ |
| 75.4 | πολλὰ περὶ πολλῶν [ |
| 75.5 | γῆμαί με βούλει κ̣α̣[ |
| 80.1 | φρονήσεως γὰρ τ̣ο̣ῦτ̣[ο |
| 80.2 | 〈Γ〉 ὦ Μοσχίων, ἄ̣λ̣λ̣η̣ν̣ μ̣[ |
| 80.3 | ἕτοιμος εἰ μὴ προστίθ[ |
| 80.4 | ἣν δεῖ λαβεῖν· αὐτ[ὸς] δὲ [ |
| 80.5 | ἐλευθέραν, τοῦτο πολὺ [ |
| 85.1 | μόνον κατὰ λόγον, εἰ δ’ α[ |
| 85.2 | πρὸς τὸ γένος ἐστίν· ἀλλ[ |
| 85.3 | εἰ παρθένον δὴ πρότε[ρον |
| 85.4 | σύμβουλον ἂν καλ̣ή̣ι̣ς̣ [ |
| 85.5 | αὐτὸς κεκρικὼς [ |
| 90.1 | ἃ δὴ δέδωκας [ |
| 90.2 | μηθεὶς μάτην ε[ |
| 90.3 | 〈Μο〉 τὰ δ’ ἄλλ’ ἄκουσον· σπ̣[ |
| 90.4 | εἰς τὴν Ἔφεσον· ἔπεσον [ |
| 90.5 | τῆς Ἀρτέμιδος ἦν τῆς Ἐ[φεσίας |
| 95.1 | δειπνοφορία τις παρθένω[ν |
| 95.2 | εἶδον κόρην ἐνταῦθα Φανίου [τινὸς |
| 95.3 | Εὐωνύμεως. |
| 97.1 | (Γ) Εὐωνυμεῖς κἀ[κεῖ τινές |
| 97.2 | εἰς’ ἐν Ἐφέσωι; |
| 98.1 | (Μο) χρέα μὲν οὖν [πράξων παρῆν |
| 98.2 | ἐντεῦθεν. |
| 99 | (Γ) ἆρα τοῦ κιθαριστο[ῦ Φανίου ταύτην λαβεῖν ἐσπούδακ[ας τὴν θυγατέρα τοῦ γείτονος νῦν ὄντος; ου.ο[ |