eul_wid: rhq-ao

Dio Cassius of Nicaea Remains of Uncertain Position in Greek

The Remains of Uncertain Position is a modern editorial designation for a collection of twenty fragmentary passages attributed to the historian Cassius Dio. These excerpts, whose original location within the narrative sequence of Dio’s monumental Roman History cannot be determined, are preserved through Byzantine scholarly traditions. The fragments derive from later excerpting projects, such as the epitome by John Xiphilinus and the historical compilations commissioned by Emperor Constantine VII Porphyrogennetos, where their original chronological context was lost. As surviving pieces of Dio’s lost books, their content reflects the core themes of his history, including the political transition from republic to principate, analyses of imperial character and governance, the role of fortune in human affairs, and the military and administrative narrative of Roman power. These uncertain remains are of significant scholarly value, as Cassius Dio’s work is a principal source for Roman history, particularly for periods where other major accounts are fragmentary. They provide critical, albeit disjointed, evidence for reconstructing the historian’s perspectives and for recovering information about the first and second centuries CE from the lost portions of his history.

1 t EX TZETZAE SCHOLIIS IN LYCOPHRONIS ALEXANDRAM. Αὐσονία δὲ κυρίως, ὡς Δίων γράφει 〈ὁ〉 Κοκκειανός, ἡ τῶν Αὐρούγκων γῆ μόνη λέγεται, μέσον Καμπανῶν καὶ Οὐόλσκων παρὰ θάλασσαν κειμένη.
1 2,1col1 συχνοὶ δὲ καὶ μέχρι τοῦ Λατίου Αὐσονίαν εἶναι ἐνόμισαν, ὥστε καὶ πᾶσαν τὴν Ἰταλίαν ἀπ’ αὐτῆς ........ Tzetz. in Lycophr. 44. Αὔσονες γὰρ κυρίως, ὥσπερ καὶ περὶ τὰς ἀρχὰς ἔφην, οἱ Αὐροῦγκοι λέγονται μέσον Καμπανῶν καὶ Οὐόλκων κείμενοι.
1 2,1col2 ἔνιοι δὲ καὶ μέχρι Λατίου Αὐσονίαν ἐνόμισαν εἶναι, ὥστε ἐκ τούτου τινὲς καὶ πᾶσαν τὴν Ἰταλίαν φασίν. Tzetz. in Lycophr. 615. ἔνθα νῦν ἡ Ῥώμη ἐστί, χωρίον ἦν πρῶτον λεγόμενον Οἴνωτρον, ὅπου ὁ Φιλοκτήτης κατῴκησε μετὰ τὴν τῆς Ἰλίου πόρθησιν, καθὰ Διονύσιος καὶ Δίων ὁ Κοκκειανὸς καὶ πάντες οἱ τὰ Ῥωμαϊκὰ γράψαντες ἱστοροῦσιν.
1 2,2 Tzetz. in Lycophr. 912. EX ANONYMO ΠΕΡΙ ΣΥΝΤΑΞΕΩΣ (BEKK.
2 t ANECD.). Δίων “εὐεργεσίαν ὑμῖν ὀφειλήσει”.
2 1 Bekk. Anecd. 160 17. παρὰ Δίωνι “οὔκουν οὐδ’ ἄρχοντες πρὶν διανομοθετηθῆναι αὐτῶν ὠνομάζοντο”.
2 2 Ibid. p. 164 11. Δίων “οὐχ ὅπως ἐπείσθησαν αὐτοῦ”.
2 3 Ibid. p. 164 23. Δίωνος ιθʹ βιβλίῳ “καὶ τούς τε ἀντεπεξελθόντας οἱ ἀνέκοψαν”.
2 4 Ibid. p. 124 7. Δίων ιθʹ βιβλίῳ “Ταραντῖνοι μὲν οὖν οὐδὲν οὐδὲ ἐκείνου προτιμήσαντες”.
2 5 Ibid. p. 165 21. Δίων ιθʹ βιβλίῳ “ῥᾷον καὶ τὰ λοιπὰ προσκατεργάσασθαι”.
2 6 Ibid. p. 166 11. Δίων κβʹ βιβλίῳ “ὧν τὰ μὲν βίᾳ ᾕρει, τὰ δὲ καὶ ὁμολογίᾳ παρίστατο”.
2 7 Ibid. p. 166 5. Δίων νʹ βιβλίῳ “ἐφ’ ᾧ καὶ τήν τε χώραν σφῶν παντελῶς ἐκλίπωσιν”.
2 8 Ibid. p. 140 17. Δίων μϛʹ βιβλίῳ “καὶ οἱ ἵπποι τοῖς στρατιώταις ὑπούργησαν”.
2 9 Ibid. p. 117 32. EX FLORILEGIO.
3 1 ἀδύνατον γάρ ἐστι τἀναντία τινὰ τοῖς [οὐκ] ὀρθῶς ἔχουσι πράττοντα καὶ ἀγαθοῦ τινος ἀπ’ αὐτῶν ἀπολαῦσαι. Max. Conf. Flor. f. 7 r (M. p. 562 [ex Arsenio]). οὐ γὰρ αἱ ἐπικλήσεις καὶ τοὺς τρόπους τῶν ἀνθρώπων μεταβάλλουσιν, ἀλλ’ ὅπως ἄν τις τὰ πράγματα μεταχειρίζηται, τοιαύτας καὶ ἐκείνας δοκεῖν εἶναι ποιεῖ· καὶ πολλοὶ μὲν μοναρχοῦντες ἀγαθῶν αἴτιοι τοῖς ἀρχομένοις γίγνονται, διὸ καὶ βασιλεία τὸ τοιοῦτον ὀνομάζεται, πολλοὶ δὲ δημοκρατούμενοι μυρία κακὰ αὑτοὺς ἐργάζονται.
3 2 Max. Conf. Flor. f. 50 v (M. p. 556). πέφυκεν γὰρ ὡς ἀεὶ πρὸς τὰς γνώμας τῶν ἀρχόντων τυποῦσθαι καὶ τὸ ὑποχείριον.
3 3 Max. Conf. Flor. f. 51 r (M. p. 560 [ex Antonii melissa]). οὐδὲν γὰρ καὶ στράτευμα καὶ τἆλλα πάντα ὅσα ἀρχῆς τινος δεῖται 〈οὕτωσ〉 οὔτε ἐπὶ τὸ χεῖρον οὔτε ἐπὶ τὸ κρεῖττον προάγει ὡς ὅ τε τρόπος καὶ ἡ δίαιτα τοῦ ἐπιστατοῦντος αὐτῶν· πρὸς γὰρ τὰς γνώμας τάς τε πράξεις τῶν ἡγουμένων σφίσιν οἱ πολλοὶ ἐξομοιοῦνται, καὶ ὁποῖα ἂν ἐκείνους δρῶντας ἴδωσι, τοιαῦτα καὶ αὐτοὶ οἱ μὲν ὡς ἀληθῶς οἱ δὲ καὶ προσποιούμενοι πράττουσιν.
3 4 Max. Conf. Flor. f. 51 r (M. p. 556). φιλεῖ πως λυπεῖν μᾶλλόν τινας τῶν μὴ προσδοκηθέντων ἀρχὴν ὅσα ἂν ἐν ἐλπίδι γενόμενα διαπέσῃ· τὰ μὲν γὰρ πόρρω σφῶν νομίζοντες εἶναι ἧττον αὐτῶν ὡς καὶ ἀλλοτρίων ἐφίενται, τῶν δὲ ἐγγὺς ἐλθόντες ἄχθονται ὡς καὶ οἰκείων στερόμενοι.
3 5 Max. Conf. Flor. f. 160 r (M. p. 558). πολλῷ κρεῖττόν ἐστι κατορθώσαντάς τι ζηλοτυπηθῆναι ἢ πταίσαντας ἐλεηθῆναι.
3 6 Arsenii Anth. (M. ib.)