eul_wid: evu-ac
DOI 10.5281/zenodo.20418549

Straton Comicus Uninvited Guest in Greek

The Uninvited Guest is a fragmentary Greek comedy attributed to the obscure poet Straton Comicus. The title, meaning "Fragment" or "Extract," is likely a modern descriptor rather than the play's original name. The work survives only in seventeen brief passages, precluding any reconstruction of its plot or characters. The preserved text depicts a scene of domestic confusion, where a host is confronted by an insistent and seemingly uninvited guest who interrogates him about the preparations for a dinner party, demanding to know who has been summoned and questioning the sacrificial offerings. While the specific themes of the full play remain unknown, the surviving dialogue suggests a classic comic scenario centered on social intrusion, the disruption of domestic order, and potential satire of etiquette or pretension. The comedy is preserved within standard anthologies of ancient Greek comic fragments, such as the Poetae Comici Graeci. Its transmission is typical of many lost works; the tenth-century Byzantine encyclopedia known as the Suda records Straton as a comic poet but provides no details about his individual plays. As a representative of fragmentary Greek comedy, the work contributes to the scholarly understanding of the genre's breadth and the prevalence of certain comic situations, while its survival highlights the role of later anthologists in preserving traces of otherwise lost authors.

book 219.1 σφίγγ’ ἄρρεν’, οὐ μάγειρον, εἰς τὴν οἰκίαν εἴληφ’· ἁπλῶς γὰρ οὐδὲ ἕν, μὰ τοὺς θεούς, ὧν ἂν λέγηι συνίημι· καινὰ ῥήματα πεπορισμένος πάρεστιν· ὡς εἰσῆλθε γάρ,[ln_5]εὐθύς μ’ ἐπηρώτησε προσβλέψας μέγα· ‘πόσους κέκληκας μέροπας ἐπὶ δεῖπνον; λέγε.‘ ‘ἐγὼ κέκληκα μέροπας ἐπὶ δεῖπνον; χολᾶις. τοὺς δὲ μέροπας τούτους με γινώσκειν δοκεῖς;‘[ln_11]‘οὐδ’ ἄρα
book 219.2 παρέσται δαιτυμὼν οὐθεὶς ὅλως;‘[ln_13]ἥξει
book 219.3 Φιλῖνος, Μοσχίων, Νικήρατος, ὁ δεῖν’, ὁ δεῖνα· κατ’ ὄνομ’ ἐπεπορευόμην·
book 219.1 [ln_15]οὐκ ἦν ἐν αὐτοῖς οὐδὲ εἷς μοι Δαιτυμών.[ln_17]ὁ δ’ ἠγανάκτης’ ὥσπερ ἠδικημένος ὅτι οὐ κέκληκα Δαιτυμόνα· καινὸν σφόδρα. ‘οὐδ’ ἄρα θύεις ῥηξίχθον’;‘ ‘οὐκ‘, ἔφην, ‘ἐγώ.‘[ln_20]‘βοῦν εὐρυμέτωπον;‘ ‘οὐ θύω βοῦν, ἄθλιε.‘ ‘μῆλα θυσιάζεις ἆρα;‘ ‘μὰ Δί’, ἐγὼ μὲν οὔ.‘[ln_23]‘τὰ μῆλα
book 219.2 πρόβατα.‘ ‘μῆλα
book 219.3 πρόβατ’; οὐκ οἶδ’, ἔφην, ‘μάγειρε, τούτων οὐθέν, οὐδὲ βούλομαι·[ln_9]οὐδεὶς πάρεσται· τοῦτο γάρ, νὴ τὸν Δία,[ln_10]ἔστι (ἔτι Dobree) κατάλοιπον μέροπας ἐπὶ δεῖπνον καλεῖν[ln_12]‵———′οὐκ οἴομαί γε Δαιτυμών. ἐλογιζόμην·
book 219 [ln_16]‵———′‘οὐδεὶς παρέσται, φημί.‘ ‘τί λέγεις; οὐδὲ εἷς;‘[ln_22]‵———′οὐδέτερον αὐτῶν, προβάτιον δ’. ‘οὐκοῦν,‘ ἔφη,[ln_25]ἀγροικότερός εἰμ’, ὥσθ’ ἁπλῶς μοι διαλέγου.‘[ln_34]‘τὰς οὐλοχύτας φέρε δεῦρο.‘ ‘τοῦτο δ’ ἐστὶ τί;‘[ln_35]‘κριθαί.‘ ‘τί οὖν, ἀπόπληκτε, περιπλοκὰς λέγεις;‘ ‘πηγὸς πάρεστι;‘ ‘πηγός; οὐχὶ λαικάσει, ἐρεῖς σαφέστερόν θ’ ὃ βούλει μοι λέγειν;‘ ‘ἀτάσθαλός γ’ εἶ, πρέσβυ,‘ φησίν. ‘ἅλα φέρε· τοῦτ’ ἐσθ’ ὁ πηγός, τοῦτο δεῖξον.‘ χέρνιβον[ln_40]παρῆν· ἔθυεν, ἔλεγεν ἕτερα μυρία τοιαῦθ’ ἅ, μὰ τὴν Γῆν, οὐδὲ εἷς συνῆκεν ἄν, μίστυλλα, μοίρας, δίπτυχ’, ὀβελούς· ὥστ’ ἔδει τὰ τοῦ Φιλιτᾶ λαμβάνοντα βυβλία σκοπεῖν ἕκαστον τί δύναται τῶν ῥημάτων.
book 219.1 [ln_45]ἀλλ’ ἱκέτευον αὐτὸν ἤδη μεταβαλὼν ἀνθρωπίνως λαλεῖν
book 219.2 τι. τὸν δ’ οὐκ ἄμ
book 219.3 ποτε ἔπεισεν ἡ Πειθὼ παραστᾶς’ αὐτόθι. καί μοι δοκεῖ ῥαψωιδοτοιούτου
book 219.4 τινὸς δοῦλος γεγονὼς ἐκ
book 219.5 παιδὸς ἁλιτήριος ἔπε[ιτ]α
book 219.6 πεπλῆσθαι τῶν Ὁμήρου ῥημάτων.[ln_26]‘Ὅμηρον οὐκ οἶσθα λέγοντα;‘ ‘καὶ μάλα ἐξῆν ὃ βούλοιτ’, ὦ (βούλει
book 219.7 τω A corr. Casaubon et Coraes)[ln_27]μάγειρ’, αὐτῶι λέγειν. ἀλλὰ τί πρὸς ἡμᾶς τοῦτο, πρὸς τῆς Ἑστίας;‘ ‘κατ’ ἐκεῖνον ἤδη
book 219.8 πρόσεχε καὶ τὰ λοιπά μοι.‘[ln_30]‘Ὁμηρικῶς γὰρ διανοεῖ μ’ ἀπολλύναι;‘ ‘οὕτω λαλεῖν εἴωθα.‘ ‘μὴ τοίνυν λάλει οὕτω
book 219.9 παρ’ ἔμοιγ’ ὤν.‘ ‘ἀλλὰ διὰ τὰς τέτταρας δραχμὰς ἀποβαλῶ‘, φησί, ‘τὴν
book 219.10 προαίρεσιν;‘