eul_wid: gig-aa

Leo of Byzantium Fragments on Cities and Rivers in Greek

The geographical work Fragments on Cities and Rivers by the obscure author Leo of Byzantium is known only through seven brief excerpts preserved in the Ethnika, a sixth-century CE geographical lexicon compiled by Stephanus of Byzantium. These fragments provide etymological and historical notes on place names, such as the origin of the city name Agrinion, representing a topographical compilation typical of late antique and early Byzantine scholarship. The surviving passages focus on the etymology of city and river names and on historical topography, including the mythological associations of specific locations. The work exemplifies the scholarly practice of compiling fragmentary knowledge from earlier sources. It has no independent manuscript tradition, its survival depending entirely on its quotation within the Ethnika of Stephanus of Byzantium, transmitted primarily through the tenth-century Codex Parisinus suppl. gr. 388. Leo’s compilation is a minor but representative example of Byzantine antiquarianism, illustrating the process of preserving classical knowledge through epitomes and lexica. Its sole documented influence is as a source for Stephanus, through which Leo’s notes on specific place names were disseminated to later readers.

[ΤΑ ΚΑΤΑ ΦΙΛΙΠΠΟΝ ΚΑΙ ΒΥΖΑΝΤΙΟΝ.] Athenaeus XII: Καὶ Πύθων δ’ ὁ Βυζάντιος ῥήτωρ, ὡς Λέων ἱστορεῖ ὁ πολίτης αὐτοῦ, πάνυ ἦν παχὺς τὸ σῶμα· καὶ Βυζαντίοις ποτὲ στασιάζουσι πρὸς ἀλλήλους τοῖς πολίταις παρακαλῶν εἰς φιλίαν ἔλεγεν, «Ὁρᾶτέ με, ἄνδρες πολῖται, οἷός εἰμι τὸ σῶμα· ἀλλὰ καὶ γυναῖκα ἔχω πολλῷ ἐμοῦ παχυτέραν.
1 Ὅταν οὖν ὁμονοῶμεν, καὶ τὸ τυχὸν ἡμᾶς σκιμπόδιον δέχεται· ἐὰν δὲ στασιάσωμεν, οὐδὲ ἡ σύμπασα οἰκία.» ΒΟΙΩΤΙΑΚΑ.
2 Plutarch. De fluv. 2, 2: Παράκειται δ’ αὐτῷ (τῷ Ἰσμηνῷ) Κιθαιρὼν ὄρος, ὀνομαζόμενον δὲ πρότερον Ἀστέριον, δι’ αἰτίαν τοιαύτην. Βοιωτοῦ τοῦ Ποσειδῶνος ἐκ δυοῖν γυναικῶν τῶν ἐπισήμων θέλοντος γῆμαι τὴν ὠφελιμωτέραν, καὶ ἐν ταῖς ἀκρωρείαις λόφου τινὸς ἀνωνύμου νυκτὸς περιμένοντος ἀμφοτέρας, αἰφνίδιος ἐξ οὐρανοῦ κατενεχθεὶς ἀστὴρ ἔπεσε τοῖς Εὐρυθεμίστης ὤμοις, καὶ ἀφανὴς ἐγένετο. Βοιωτὸς δὲ τὸ σημαινόμενον νοήσας, τὴν μὲν κόρην ἔγημε, τὸ δ’ ὄρος ὠνόμασεν Ἀστέριον ἀπὸ τοῦ συγκυρήματος. Ὕστερον δ’ ἐκλήθη Κιθαιρὼν δι’ αἰτίαν τοιαύτην. Τισιφόνη μία τῶν Ἐριννύων, εἰς ἐπιθυμίαν ἐμπεσοῦσα παιδὸς εὐπρεποῦς, Κιθαιρῶνος τοὔνομα, καὶ μὴ στέγουσα τὴν ἐπίτασιν τῶν ἐρώτων, λόγους αὐτῷ περὶ συνόδων ἀπέστειλεν· ὁ δὲ τὸ καταπληκτικὸν τῆς προειρημένης φοβηθεὶς, οὐδ’ ἀποκρίσεως αὐτὴν ἠξίωσεν· ἡ δ’ ἀποτυχοῦσα τῆς προαιρέσεως, ἐκ τῶν πλοκάμων ἕνα τῶν δρακόντων ἀπέσπασεν, καὶ ἐπὶ τὸν ὑπερήφανον ἔβαλεν· ὁ δ’ ὄφις τοῖς κόλποις περισφίγξας αὐτὸν ἀνεῖλεν, Ἀστερίου ποιμαίνοντος ἐν ταῖς ἀκρωρείαις. Κατὰ δὲ πρόνοιαν θεῶν, τὸ ὄρος ἀπ’ αὐτοῦ μετωνομάσθη Κιθαιρὼν, καθὸ ἱστορεῖ Λέων ὁ Βυζάντιος ἐν τοῖς Βοιωτιακοῖς. ΠΕΡΙ ΠΟΤΑΜΩΝ.
E LIBRO TERTIO. Plutarch.
3 De fluv. 24, 2, de Tigri fl.: Γεννᾶται δ’ ἐν αὐτῷ λίθος, Μυνδὰν καλούμενος, πάνυ λευκός· ὃν ἐὰν κατέχῃ τις, οὐδὲν ὑπὸ θηρίων ἀδικεῖται· καθὼς ἱστορεῖ Λέων ὁ Βυζάντιος ἐν γʹ Περὶ ποταμῶν. (ΠΕΡΙΠΛΟΥΣ.
4 (t) ) Schol. Apoll. Rh. II, 297: Ἔστι γὰρ καὶ Αἶνος ὄρος τῆς Κεφαλληνίας, ὅπου Αἰνησίου Διὸς ἱερόν ἐστιν· οὗ μνημονεύει καὶ Λέων ἐν Περίπλῳ καὶ Δημοσθένης ἐν τοῖς Λιμέσιν. Schol.
5 Eurip. Med. 169: Λέων ὁ ῥήτωρ οὐ σφαγῆναι (sc. τὴν Μήδειαν), ἀλλὰ διαφθαρῆναι αὐτὸν (sc. fratrem) φαρμάκοις (φησίν).